Leírás
A Feltámadt Krisztus-oratórium Savona egyik legrégebbi világi testvérületének székhelye a történelmi belvárosban, a via Pia és a Via Paleocapa kereszteződése közelében. Kívülről egyszerű, szinte elbújik a XIX. századi paloták között, belül viszont a barokk freskók, márványok és körmeneti szobrok valóságos diadala.
A bejárat két oldalán egy XV. századi, német iskolához tartozó kórus faragott stallumai állnak, amelyeket a Priamaron lerombolt katedrálisból mentettek meg. Érdemes nyugodtan, részletről részletre megnézni őket.
A hátsó részben a XVII. század végi nagy főoltár Filippo Parodi és tanítványai munkája, felette a savonai Gio Stefano Robatto freskói láthatók. A boltozaton Giovanni Battista Natali 1735 körüli illuzionisztikus architektúrája Sebastiano Galeotti két medalionját keretezi. Az oldaloltárok 1775–1782-ből, az orgona a Concone fivérektől 1757-ből származik.
Itt őrzik azokat a körmeneti szoborcsoportokat, amelyeket nagypénteken este vállon hordoznak végig Savonán. Köztük van Anton Maria Maragliano 1717 körüli Angyali üdvözlete és Antonio Brilla monumentális Keresztlevétele.
Az oltár felett egy fülkében áll a Feltámadt Krisztus XVI. századi, csodatévőnek tartott szobra. Nagyszombaton a sötét, zsúfolt templomban a perjel hirdeti a feltámadást, a szobor pedig lassan leereszkedik a földig, miközben csak az arcát világítják meg, és a Benedictust éneklik.
Húsvét reggelén a Krisztus-szobor körmenetben járja be a belváros utcáit. Régi hagyomány szerint hajnal előtt vissza kellett érnie, mert a nap „elolvasztaná”. Ezután a hívek között marad Mennybemenetelig, amikor visszatér a fülkéjébe.
Az épület 1604-ben épült a Santissima Annunziata ágostonos apácáinak templomaként. Az apácák 1887-ben elhagyták a kolostort, a templomot egy időre kivonták a szakrális használatból, 1906-ban pedig a testvérülethez került, amely két évvel később nyitotta meg újra az istentisztelet számára a mai nevén.
A bejárat két oldalán egy XV. századi, német iskolához tartozó kórus faragott stallumai állnak, amelyeket a Priamaron lerombolt katedrálisból mentettek meg. Érdemes nyugodtan, részletről részletre megnézni őket.
A hátsó részben a XVII. század végi nagy főoltár Filippo Parodi és tanítványai munkája, felette a savonai Gio Stefano Robatto freskói láthatók. A boltozaton Giovanni Battista Natali 1735 körüli illuzionisztikus architektúrája Sebastiano Galeotti két medalionját keretezi. Az oldaloltárok 1775–1782-ből, az orgona a Concone fivérektől 1757-ből származik.
Itt őrzik azokat a körmeneti szoborcsoportokat, amelyeket nagypénteken este vállon hordoznak végig Savonán. Köztük van Anton Maria Maragliano 1717 körüli Angyali üdvözlete és Antonio Brilla monumentális Keresztlevétele.
Az oltár felett egy fülkében áll a Feltámadt Krisztus XVI. századi, csodatévőnek tartott szobra. Nagyszombaton a sötét, zsúfolt templomban a perjel hirdeti a feltámadást, a szobor pedig lassan leereszkedik a földig, miközben csak az arcát világítják meg, és a Benedictust éneklik.
Húsvét reggelén a Krisztus-szobor körmenetben járja be a belváros utcáit. Régi hagyomány szerint hajnal előtt vissza kellett érnie, mert a nap „elolvasztaná”. Ezután a hívek között marad Mennybemenetelig, amikor visszatér a fülkéjébe.
Az épület 1604-ben épült a Santissima Annunziata ágostonos apácáinak templomaként. Az apácák 1887-ben elhagyták a kolostort, a templomot egy időre kivonták a szakrális használatból, 1906-ban pedig a testvérülethez került, amely két évvel később nyitotta meg újra az istentisztelet számára a mai nevén.