Leírás
A Szent Péter és Szent Katalin-oratórium Savona egyik hat rendházának, illetve társulatának otthona a történelmi belvárosban. Ez a kis, ovális alaprajzú, kupolás templom őrzi a nagypénteki körmenet legrégebbi „cassa”-it.
A „cassák” hatalmas, akár 1800 kilósra is megnövő faszoborcsoportok, amelyeket a társulat tagjai kétévente a vállukon visznek körülbelül másfél kilométeren át a Dómtól a Sisto IV térig. Az oratóriumban három található belőlük.
A Megostorozás és a Krisztus a kereszt alatt elesik 1623-ban érkezett Nápolyból, ezek a körmenet legrégebbi csoportjai, archaikus, mozdulatlan alakokkal.
A harmadik, az Ecce Homo ezzel szemben a legújabb: 1978-ban faragta a savonai Renata Cuneo, annak a XVII. századi, Gio Andrea Torre által készített csoportnak a helyére, amelyet 1944-ben egy bombatámadás elpusztított.
Az oltár fölött a Madonna a gyermekkel és a szentekkel látható, akiknek az oratóriumot szentelték; a kép a XVII. század első feléből származik. A két oldalkápolnában Carlo Giuseppe Ratti két vászna mesél Szent Katalin történetéről: a Szent Katalin megszabadul a kínzásból és a Szent Katalin vitája.
A társulat többször is költözött. Eleinte, a város összes oratóriumához hasonlóan, a Priamar-dombon állt, a régi székesegyház mellett. Amikor a genovaiak a XVI. században a földdel egyenlővé tették a környéket, hogy felépítsék az erődöt, az oratóriumot 1544-től az új székesegyház közelében építették újjá.
1724-ben lebontották, 1729-ben újjáépítették, és három savonai festő díszítette: Paolo Gerolamo Brusco, Giuseppe Bozzano és maga Ratti. E festők munkái közül néhány ma is megvan. 1882-ben az oratóriumot ismét lebontották.
Ekkor költözött a társulat a Dóm mellől, ahol több mint három évszázadot töltött, a mai épületbe, a Santissima Concezione templomába, amely egy mára eltűnt kolostor része volt.
A „cassák” hatalmas, akár 1800 kilósra is megnövő faszoborcsoportok, amelyeket a társulat tagjai kétévente a vállukon visznek körülbelül másfél kilométeren át a Dómtól a Sisto IV térig. Az oratóriumban három található belőlük.
A Megostorozás és a Krisztus a kereszt alatt elesik 1623-ban érkezett Nápolyból, ezek a körmenet legrégebbi csoportjai, archaikus, mozdulatlan alakokkal.
A harmadik, az Ecce Homo ezzel szemben a legújabb: 1978-ban faragta a savonai Renata Cuneo, annak a XVII. századi, Gio Andrea Torre által készített csoportnak a helyére, amelyet 1944-ben egy bombatámadás elpusztított.
Az oltár fölött a Madonna a gyermekkel és a szentekkel látható, akiknek az oratóriumot szentelték; a kép a XVII. század első feléből származik. A két oldalkápolnában Carlo Giuseppe Ratti két vászna mesél Szent Katalin történetéről: a Szent Katalin megszabadul a kínzásból és a Szent Katalin vitája.
A társulat többször is költözött. Eleinte, a város összes oratóriumához hasonlóan, a Priamar-dombon állt, a régi székesegyház mellett. Amikor a genovaiak a XVI. században a földdel egyenlővé tették a környéket, hogy felépítsék az erődöt, az oratóriumot 1544-től az új székesegyház közelében építették újjá.
1724-ben lebontották, 1729-ben újjáépítették, és három savonai festő díszítette: Paolo Gerolamo Brusco, Giuseppe Bozzano és maga Ratti. E festők munkái közül néhány ma is megvan. 1882-ben az oratóriumot ismét lebontották.
Ekkor költözött a társulat a Dóm mellől, ahol több mint három évszázadot töltött, a mai épületbe, a Santissima Concezione templomába, amely egy mára eltűnt kolostor része volt.